Ez az én történetem, Lénáé, egy budapesti lányé, aki éveken át spórolt, hogy végre megengedhessen magának néhány minőségi elektronikai eszközt. Amikor végre sikerült elérnem a célomat, a családom és a barátaim nem örültek velem, hanem lustának és elkényeztetettnek neveztek. A fájdalmas beszélgetések és belső harcok közepette próbálom megtalálni a helyem a saját álmaim és mások elvárásai között.
Az életem legnagyobb szerelmével, Ellával kötöttem össze az életem, de mostanra a takarékossága már nemcsak a pénztárcánkat, hanem a lelkemet is szorongatja. Egyre gyakrabban érzem, hogy a kapcsolatunkban a szeretet helyét átvette a spórolás, és már nem tudom, meddig bírom ezt tovább. Vajon tényleg én vagyok az önző, vagy Ella túlzásba viszi a takarékoskodást?
Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer lesznek olyan eszközeim, amelyek megkönnyítik a mindennapjaimat, de a családom és a környezetem szerint ez csak lustaság. Hónapokig spóroltam, hogy megvehessem a minőségi háztartási gépeket, de amikor végre sikerült, nem örülhettem sokáig: mindenki elítélt a döntésem miatt. Vajon tényleg önzőség és lustaság, ha valaki kényelmet választ a mindennapi robot helyett?
Gyerekkoromban mindig a spórolás árnyékában éltem: anyám minden forintot félretett, miközben én a nélkülözés és szégyen terhét cipeltem. Most felnőttként próbálom megérteni, hogy a szeretet és az anyagi biztonság között hol húzódik a határ, és vajon megbocsáthatok-e valaha. Ez a történet arról szól, hogyan formált engem az anyám döntése, és hogy vajon képes vagyok-e kitörni a múlt béklyóiból.
