Zsuzsanna vagyok, és évek óta minden nap frissen főzök a férjemnek, Gábornak, mert ő nem hajlandó megenni semmit, ami nem aznap készült. Hajnalban kelek, este fáradtan rogyok le az asztalhoz, miközben egyre inkább elveszítem önmagam ebben a végtelen körforgásban. Vajon ez még szeretet, vagy már önmagam feladása?
Az első pillanattól éreztem, hogy Gergő szülei nem fogadnak el. A származásom, az álmaim, minden idegen volt számukra. Ez a történetem arról, hogyan ütközött össze a szerelem, a család és az elvárások, és hogyan veszítettem majdnem el önmagam a küzdelemben, hogy elfogadjanak.
Egy baráti vacsora során szembesültem azzal, mennyire elvesztem a családban betöltött szerepeimben. Rájöttem, hogy mennyire háttérbe szorultam, és mennyire fájdalmas az önmagam elvesztése. Ez az este volt a fordulópont, amikor eldöntöttem, hogy újra megtalálom önmagam.
Három éve a lányom megkért, hogy segítsek vigyázni az unokáimra, amíg ő visszamegy dolgozni. Az ideiglenes segítségből mindent felemésztő kötelesség lett, miközben a saját életem lassan eltűnt. Most, hogy már alig ismerem magam, felteszem a kérdést: hol húzódik a határ a szeretetteljes támogatás és az önfeladás között?
