Gyerekkorom minden napját a lépcsőházban töltöttem, ahol a harmincnégyedik lépcsőfoknál mindig elfelejtettem számolni, mert a második emeletről áradó ételszag elterelte a figyelmem. Anyámmal, Nairral éltem egy szűk lakásban, ahol a szeretet és a biztonság sosem volt magától értetődő. Felnőttként most visszanézek, vajon mennyit számítanak a kimondatlan szavak és az elfelejtett lépcsőfokok az életünkben?