Gyermekotthonban nőttem fel, miután születésemkor elhagytak egy ritka genetikai betegség miatt. Mindennapjaimat a kirekesztettség, a fájdalom és a remény váltakozása határozta meg. Mégis, minden nehézség ellenére, megtanultam hinni magamban és keresni a helyemet ebben a világban.
Az életem első pillanatától kezdve küzdelem volt: anyám a kórházban hagyott, mert egy ritka genetikai betegségem van. Nevelőotthonokban nőttem fel, ahol a magány és a kirekesztettség mindennapos volt. Mégis, minden nehézség ellenére, sosem adtam fel a reményt, hogy egyszer megtalálom a helyem ebben a világban.
A nevem Miklós, és egész életemben a kérdés terhét cipelem: miért hagytak el a szüleim? Egy ritka genetikai betegséggel születtem, és már a születésem napján magamra maradtam a kórházban. Az állami gondozás, a nevelőcsaládok és az örökös küzdelem az elfogadásért formálták a sorsomat, miközben mindvégig kerestem a helyem ebben a világban.
