Gyerekkorom egyik legfájdalmasabb emléke, amikor a szomszéd kislány, Zsófi, mindig éhesen és elhanyagolva jelent meg az ajtónkban. A szüleim próbáltak segíteni, de a tehetetlenség érzése mindannyiunkat megmérgezett. Most felnőttként is gyakran elgondolkodom, vajon tényleg mindent megtettünk-e, amit lehetett.
Tizenegy éves vagyok, és életem első iskolai báljára készültem. Azt hittem, a szüleim büszkék lesznek rám, de a ruhám miatt kigúnyoltak, és ezzel összetörték a szívemet. Ez a történet arról szól, hogyan lehet a legfájdalmasabb bántás az, ami otthonról érkezik.
Tizenegy évesen azt hittem, a szüleim mindig mellettem állnak majd. Az első bálom estéjén azonban minden megváltozott: nemcsak az iskolatársaim, de a saját családom is kinevetett a ruhám miatt. Ez az este örökre megváltoztatta, ahogyan magamra és a szeretteimre tekintek.
