Egész életemben a családomért dolgoztam, de a fiam, Gergő, annyira szégyellte egyszerű életünket, hogy nem hívott meg minket az esküvőjére. A történetünk a fájdalomról, a családi kötelékekről és a megbocsátásról szól. Vajon képesek vagyunk újra egymásra találni, vagy örökre elveszítjük egymást?
Gyerekkorom óta két világ között éltem: a csendes, poros alföldi falu és a nyüzsgő budapesti panelrengeteg között. Az életem legnagyobb harca nem csak a szerelemért, hanem a családom elfogadásáért, a múltam terhei és a jövőm reményei között zajlott. Ez az én történetem arról, hogyan tanultam meg, hogy a boldogságért néha mindent kockára kell tenni – még akkor is, ha a saját vére fordul ellened.
Tizenhárom évig dolgoztam külföldön, hogy felépítsem álmaink házát a faluban, de amikor hazatértem, minden, amiben hittem, darabokra hullott. A fiam és a menye nem akartak velem élni, és a múlt fájdalmai újra felszínre törtek. Most egyedül állok a hatalmas házban, és azon gondolkodom, hol rontottam el mindent.
Évekig dolgoztam Németországban, hogy felépítsem a családi házat a Balaton-felvidéken, de fiam és menye inkább a budapesti életet választották. A magány és csalódottság érzésével küzdök, miközben próbálom megérteni, mit jelent igazán az otthon. Vajon a szeretet vagy a falak tesznek egy házat otthonná?
Egy vidéki magyar kisvárosban vállalom magamra bátyám elhanyagolt gyermekeinek nevelését. A múlt titkai és a családi konfliktusok közepette szembesülök a szeretet és felelősség valódi jelentésével. A történet során nemcsak a gyerekeket, de saját magamat is meg kell mentenem.
