Egy esős éjszakán, amikor a kisfiú már majdnem meghalt az elhanyagoltságtól, én, a takarítónő, ösztönösen cselekedtem, és megszoptattam őt – ezzel megmentettem az életét. A főnököm, Gábor, először elítélt, majd a társadalmi nyomás miatt kirúgott, de végül rájött, hogy csak én tudom visszahozni a fiát az életbe. Ez a történet a megbélyegzésről, az anyai ösztönről és arról szól, hogy lehet-e újra bízni és szeretni ott, ahol mindenki csak hibát keres.