Egy éjszaka, amikor menekültem a gyerekeimmel, rájöttem, mennyire magányos tud lenni az ember, ha a legközelebbi barátai és családja is hátat fordítanak neki. Az ajtók, amelyekre számítottam, zárva maradtak, és a félelem, a reménytelenség mindent elárasztott. Ez a történet az én kiáltásom a megértésért és támogatásért egy olyan társadalomban, ahol túl gyakran fordítjuk el a fejünket mások szenvedésétől.