Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amit felépítettem. A családomért küzdöttem, de a sors újra és újra próbára tett. Vajon tényleg létezik gyógyszer a boldogtalanságra, vagy csak megtanulunk együtt élni a veszteségeinkkel?
Gyermekkorom óta a szüleim elvárásainak árnyékában éltem, minden lépésemet ők irányították. Egy nap azonban elérkezett a pillanat, amikor már nem bírtam tovább, és ki akartam törni a tökéletesnek hitt világukból. Ez a történet az önmagam kereséséről, lázadásról és arról szól, hogyan találtam meg végül azt, ami igazán fontos az életemben.
Egyetlen telefonhívás, egy félreértett mondat, és az egész életem darabokra hullott. A férjem, Gábor, azt mondta: „Ha nem bírod egyedül, kérj segítséget a szüleidtől.” De vajon tényleg csak ennyin múlik minden? Vajon hol van a határ önállóság és segítségkérés között?
