Egy esős novemberi estén, amikor a gyertyafény táncolt a nappaliban, szembesültem azzal, hogy a gyerekeim nem tudják elfogadni az új szerelmemet, Mihályt. A férjem elvesztése után azt hittem, soha többé nem leszek boldog, de most, amikor végre újra éreztem valamit, a családom ellenem fordult. Vajon van jogom a boldogsághoz, ha ezzel megbántom azokat, akiket a legjobban szeretek?
57 évesen, özvegyen, újra rátaláltam a szerelemre, de a lányom, Dóra, nem bízik az új páromban, Gáborban. Két tűz között őrlődöm: a magánytól való félelem és a boldogság utáni vágyam, valamint a családom véleménye között. Vajon követhetem-e a szívemet, vagy inkább hallgassak a lányomra?
Ötvennyolc évesen, amikor már azt hittem, mindent tudok a szerelemről és az életről, váratlanul új érzések törtek rám. Egy régi barátságból született szerelem miatt most a válás gondolatával küzdök, miközben a családom értetlenül és gyanakodva figyel. Vajon van-e jogom boldogságot keresni, ha azzal mindent felforgatok magam körül?
Ötvennyolc évesen, amikor már azt hittem, mindent láttam és mindent megéltem, hirtelen fordulatot vett az életem. Egy váratlan találkozás Emesével mindent megváltoztatott: újra megtanultam szeretni, bízni, és szembenézni a múltam árnyaival. Ez az én történetem arról, hogy sosem késő újrakezdeni, még akkor sem, ha a világ már leírt minket.
