Egy csendes budapesti kertben, egy viharos reggel után, egy lufi akadt fenn a bokrok között. A rajta talált üzenet örökre megváltoztatta az életemet, és szembesített mindazzal, amit elvesztettem és amit még remélhetek. Ez a történet arról szól, hogyan tud egy apró véletlen újraírni egy egész életet.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amit felépítettem. A családomért küzdöttem, de a sors újra és újra próbára tett. Vajon tényleg létezik gyógyszer a boldogtalanságra, vagy csak megtanulunk együtt élni a veszteségeinkkel?
Egy sötét éjszakán, amikor már nem láttam kiutat, a saját gondolataim fogságában vergődtem. A családom széthullott, anyagi gondok nyomtak agyon, és úgy éreztem, egyedül maradtam a világban. Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam túlélni, amikor minden összeomlott körülöttem.
Egy reggel, amikor a férjem becsapta maga mögött az ajtót, minden megváltozott. Azóta minden nap ugyanabban az időben húzom el a függönyt, hogy lássam a szemben lakó idegent, aki – bár sosem beszéltünk – valahogy mégis megtartotta bennem a reményt. Ez az én történetem arról, hogyan lehet túlélni a magányt, és hogy néha egy idegen pillantása többet jelent, mint bármilyen szó.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze a világom, amikor megtudtam, hogy a kisfiam, Máté, soha többé nem tér haza. A veszteség fájdalmában vergődve döntenem kellett: hagyom, hogy a tragédia örökre elnyeljen, vagy engedem, hogy Máté szíve tovább dobogjon valaki másban. Ez a történet az anyai szeretetről, a megbocsátásról és arról szól, hogyan lehet a legnagyobb sötétségben is reményt találni.
