Egy viharos este közepén, amikor apám becsapta maga mögött az ajtót, a világom darabokra hullott. Anyám, húgom és én próbáltuk túlélni a mindennapokat, miközben a hiány, a bűntudat és a reménytelenség árnyéka vetült ránk. Egy év alatt megtanultam, hogy néha a legnagyobb bátorság az, ha elfogadjuk: nem minden család marad együtt, de mégis lehetünk egymásnak mindennél fontosabbak.