Egy hideg, esős estén a helyi presszóban szemtanúja voltam, ahogy egy ismeretlen férfi megütötte az édesanyámat, a 78 éves özvegyet. Senki sem tudta, hogy én, az ő fia, egykori kommandós vagyok, és a múltam sötét árnyai újra felébredtek bennem. Ez a történet arról szól, hogyan szembesültem a bosszú, a megbocsátás és a magyar valóság nehézségeivel.
Egyetlen este alatt megváltozott minden: anyámat, a 78 éves özvegyet, megütötték egy zuglói presszóban. Katonaként távol voltam, amikor ez történt, és azóta sem találom a helyem, mert úgy érzem, cserbenhagytam őt. Vajon mit tehet az ember, ha az igazságtalanság az otthonát éri, és ő maga tehetetlen?
Tizennyolc éven át szolgáltam ki Feri bácsit a zuglói presszóban, anélkül, hogy bármit tudtam volna róla. Amikor egy nap nem jött többé, egy olyan titokra bukkantam, ami örökre megváltoztatta a véleményemet az emberekről – és magamról is. Ez a történet a magányról, előítéletekről és a kimondatlan szavakról szól, amelyek ott lebegnek a mindennapokban.
