Életem legfájdalmasabb pillanatában, amikor a férjem meghalt, azt hittem, a magány lesz az új társam. Az évek múltával rájöttem, hogy az emberi kapcsolatok nélkül a mindennapok elveszítik a színüket, és a családi konfliktusok, barátságok, sőt még a szomszédok pletykái is fontosabbak, mint gondoltam. Most, amikor újra választás elé kerültem, vajon képes vagyok-e újra bízni, szeretni, és elhinni, hogy a boldogság nem csak a fiatalok kiváltsága?