A történetem egy családi ebédnél kezdődik, ahol a férjem újra az exfeleségéhez hasonlít, mert nem tudok megfelelni az anyósom elvárásainak. Az elvárások és a folyamatos összehasonlítások lassan felemésztenek, miközben próbálom megtalálni önmagam és a helyem ebben a családban. Vajon meddig lehet kitartani, ha az ember önbecsülése forog kockán?
Egy családi vacsora közepén robban ki a vita, amikor a férjem, Gábor, odaveti, hogy az anyagi biztonságunkat csak az ő szüleinek köszönhetjük. A szavai mélyen sértenek, és felszínre hozzák a régi sérelmeket, miközben a saját szüleim szerény, de őszinte támogatása is eszembe jut. A történet során kénytelen vagyok szembenézni a büszkeségemmel, a családi elvárásokkal és azzal, mit jelent igazán összetartani.
Amikor megszületett a második gyermekem, elhatároztam, hogy visszatérek dolgozni, amint a kicsi óvodás lesz. A férjem, Gábor mindig azt mondta, hogy nincs értelme visszamennem, majd később vádolt meg azzal, hogy nem vagyok elég ambiciózus. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam megtalálni önmagam a család, a társadalmi elvárások és a saját álmaim között.
