Nyugdíjasként már nem tudom anyagilag támogatni a fiamat, ezért eltávolodott tőlem, és több mint egy éve nem láttam az unokámat. Egész életemben érte dolgoztam, most mégis magányosan, összetört szívvel élem a mindennapokat. Vajon tényleg csak addig voltam fontos, amíg adni tudtam?