Egy reggel, amikor a férjem becsapta maga mögött az ajtót, minden megváltozott. Azóta minden nap ugyanabban az időben húzom el a függönyt, hogy lássam a szemben lakó idegent, aki – bár sosem beszéltünk – valahogy mégis megtartotta bennem a reményt. Ez az én történetem arról, hogyan lehet túlélni a magányt, és hogy néha egy idegen pillantása többet jelent, mint bármilyen szó.