Gyermekkoromban sosem játszhattam, mindig csak tanulnom kellett, mert anyám szerint csak így lehet boldogulni Magyarországon. Felnőttként végre megtaláltam az otthonomat és visszatértem a szülőfalumba, de a múlt árnyai és a családi sebek nem engedtek szabadon. Most, hogy mindent elveszíthetek, felteszem magamnak a kérdést: vajon valaha is megbékélhetek azzal, amit elvettek tőlem?
Egy forró nyári délutánon, amikor a testvéremmel, Rékával süteményeket árultunk az állatmenhely javára, egy idegen ellopta a bevételünket. A csalódottság és düh után a falu összefogása és a rendőrség segítsége visszaadta a hitemet az emberekben. Ez a történet arról szól, hogyan változtatta meg egyetlen lopás az egész közösségünket – és engem is.
Gyerekkoromban azt hittem, hogy minden család olyan, mint a miénk: egyszerű, dolgos, szeretetteljes. Csak felnőttként, anyám utolsó napjaiban tudtam meg, hogy egész életem egy titokra épült. Vajon képesek vagyunk megbocsátani, ha az igazság fájdalmasabb, mint a hazugság?
