„Szeretetre van szükségem, ne menj el” – suttogta a milliomos a cselédlánynak. Ami ezután történt, az mindenkit meglepett.
Egy csendes, aranyszínű alkonyatban ültem a kerekesszékemben, miközben a budai villám ablakán át néztem a várost. A gazdagságom ellenére a magányom mindennél nehezebb volt, egészen addig, amíg meg nem jelent Anna, a fiatal cselédlány. Az ő érkezése mindent megváltoztatott, de a szívem mélyén tudtam, hogy a boldogságért meg kell küzdenem.