Ötvenhárom éves vagyok, és a nyolcvanéves anyámmal élek egy zuglói panelban. A mindennapjaim fojtogatóak: minden mozdulatomat figyeli, minden döntésemet kritizálja, miközben én már csak egy kis nyugalomra vágyom. Vajon hol a határ a kötelesség és az önfeladás között?