A nevem László, egész életemben mozdonyvezetőként dolgoztam. Nyugdíjasként a magány és a szegénység árnyéka vetült rám, miközben kétségbeesetten próbáltam elrejteni fiam, Gergő elől, milyen nehéz helyzetbe kerültem. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megőrizni a büszkeségemet és a szeretetet egy olyan világban, ahol az öregek gyakran láthatatlanná válnak.