Hatvankét éves vagyok, és harmincöt év házasság után a férjem, Márton elhagyott egy jósnő miatt. A történetem arról szól, hogyan omlott össze a világom, hogyan próbáltam talpra állni, és hogyan kerestem új értelmet az életemben. Ez a történet a csalódásról, az újrakezdésről és a reményről szól.
Tizenöt évvel a válásunk után segítettem volt férjemnek, amikor súlyosan megbetegedett. A gyerekeink azt hitték, megőrültem, de én csak békét akartam találni magamban és a múltunkban. Ez a történetem arról, hogyan tanultam meg elengedni a haragot, és újra emberként tekinteni arra, akit egykor szerettem.
67 éves vagyok, Ilona, egész életemet a zuglói lakásomban éltem le. A fiam, Gábor most azt kéri, írjam át rá a lakást, mert az ő családjának nagyobb tér kell, én pedig válaszút elé kerültem: a gyermekem iránti szeretet vagy a saját otthonom biztonsága. Ez a történet a fájdalomról, árulásról és a legnehezebb döntésekről szól.
A nevem Mária, 74 éves vagyok, és máig nem értem, hol rontottam el anyaként. Egy ártatlannak tűnő ajándék az unokámnak végleg tönkretette a kapcsolatomat a lányommal, Jankával. Ez a történet az áldozatokról, félreértésekről és arról a fájdalomról szól, amit még a legmélyebb szeretet sem tud begyógyítani.
Hetvenéves vagyok, magányos és úgy érzem, teher lettem a lányom számára. A múltam, a hibáim és a családi konfliktusok mindennap kísértenek, miközben egy idegenből lett barát adja meg azt a törődést, amit a saját gyermekemtől hiába várok. Vajon tényleg csak a vér számít, vagy a szeretet ott születik, ahol igazán szükség van rá?
