Tizenhárom évig dolgoztam külföldön, hogy jobb életet biztosítsak a fiaimnak, de hazatérve csak viszályt és csalódást találtam. Az otthon hagyott álmok és a családi örökség szétfeszítik a testvérek közti köteléket. Vajon megérte az áldozat, ha a családom közben darabokra hullott?
Gyermekkoromban sosem játszhattam, mindig csak tanulnom kellett, mert anyám szerint csak így lehet boldogulni Magyarországon. Felnőttként végre megtaláltam az otthonomat és visszatértem a szülőfalumba, de a múlt árnyai és a családi sebek nem engedtek szabadon. Most, hogy mindent elveszíthetek, felteszem magamnak a kérdést: vajon valaha is megbékélhetek azzal, amit elvettek tőlem?
Tizenhárom évig dolgoztam külföldön, hogy felépítsem álmaink házát a faluban, de amikor hazatértem, minden, amiben hittem, darabokra hullott. A fiam és a menye nem akartak velem élni, és a múlt fájdalmai újra felszínre törtek. Most egyedül állok a hatalmas házban, és azon gondolkodom, hol rontottam el mindent.
Évekig dolgoztam Németországban, hogy felépítsem a családi házat a Balaton-felvidéken, de fiam és menye inkább a budapesti életet választották. A magány és csalódottság érzésével küzdök, miközben próbálom megérteni, mit jelent igazán az otthon. Vajon a szeretet vagy a falak tesznek egy házat otthonná?
Egyetlen pillanat alatt minden megváltozott: apám a konyhaasztalnál üvöltött, anyám sírt, én pedig a szobámba menekültem. Az életemet végigkísérte a családi titkok terhe, az elhallgatott múlt, és a vágy, hogy egyszer végre kimondhassam az igazságot. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam megbékélni a gyökereimmel, miközben minden darabokra hullott körülöttem.
Gyermekkorom egy alföldi faluban telt, ahol a családi gazdaság és az anyám küzdelmei határozták meg a mindennapokat. Mindig is éreztem, hogy többre vágyom, mint amit a falu kínálhat, de a döntés, hogy elhagyjam az otthonomat, mély családi konfliktusokat szült. Ez az én történetem arról, hogyan kerestem önmagam a városban, miközben sosem felejtettem el, honnan indultam.
