A nevem Mária, 74 éves vagyok, és máig nem értem, hol rontottam el anyaként. Egy ártatlannak tűnő ajándék az unokámnak végleg tönkretette a kapcsolatomat a lányommal, Jankával. Ez a történet az áldozatokról, félreértésekről és arról a fájdalomról szól, amit még a legmélyebb szeretet sem tud begyógyítani.
Egész életemben a lányomért, Zsuzsáért éltem, mindent neki adtam, még a házat is, amit két kezemmel építettem fel. Most azonban az ajtó előtt állok, miközben ő belülről könyörög, hogy költözzek el – és nem tudom, hogyan jutottunk idáig. Vajon hol rontottam el, hogy a saját gyermekem képes volt hátat fordítani nekem?
Az új otthonunkban tartott házavató bulin minden megváltozott: anyósom egyetlen mondata miatt kénytelen voltam őt elküldeni. A férjem és köztem feszültség támadt, miközben próbáltam megtalálni a helyemet ebben a családban. Vajon képesek vagyunk újrakezdeni, vagy örökre megmérgezi kapcsolatunkat ez az este?
