Egy esős novemberi estén döntöttem el, hogy elhagyom Gábort, a férfit, akit mindenki csak „jó embernek” tartott. Az évek alatt észrevétlenül lettem az élete menedzsere, miközben a sajátom lassan elveszett. Most, hogy végre kimondtam, mi bánt, azt kérdezem magamtól: vajon tényleg önzőség volt kilépni ebből a láthatatlan börtönből?