Egy hideg, esős novemberi estén a Keleti pályaudvar peronján álltam, miközben a vonatok zaja elnyomta a gondolataimat. Férjem, Gábor hangja éveken át szólt az utasokhoz a hangosbemondóból, de most egy idegen, gépies női hang vette át a helyét. Az emlékeihez való ragaszkodásom és a veszteség feldolgozása közötti harcban próbáltam megtalálni önmagam, miközben családom és a vasútállomás vezetősége sem értette, miért olyan fontos nekem újra hallani Gábort.