Egyetlen döntés miatt elvesztettük a lakásunkat, és a férjemmel, valamint a kisfiunkkal az anyósom szűkös garzonjába kényszerültünk. Minden nap küzdöttem a méltóságomért és a családom egységéért, miközben az életünk darabokra hullott. Vajon visszaszerezhető-e az otthon, ha valaki elvette tőlünk?
Egy éjszaka alatt minden megváltozott: a lányom kórházba került, én pedig egyedül maradtam az unokámmal. A hit és az ima adott erőt, hogy végigcsináljam a legnehezebb heteket. Most visszatekintek, és elgondolkodom: vajon mindannyian megtaláljuk a hitet, amikor a legnagyobb szükségünk van rá?
Egy fagyos budapesti éjszakán, amikor már a csontjaimig hatolt a hideg, és a gyomrom olyan hangosan korgott, mintha egy kóbor kutya lakna bennem, végigmentem az Andrássy úton, miközben a város fényei és az éttermek illata csak még jobban fájt. Az utcán élni nem csak a testet, hanem a lelket is megviseli, főleg, ha az ember egyedül marad, és minden reménye egy meleg teára vagy egy kedves szóra korlátozódik. Vajon van még visszaút ebből a sötétségből, vagy örökre elvesztem a város forgatagában?
