Egy évvel ezelőtt még azt hittem, hogy a család mindent kibír – de amikor apám alkoholba menekült anyám halála után, az életem darabokra hullott. Egyedülálló anyaként próbáltam helytállni, miközben apám egyre mélyebbre süllyedt, és a testvérem csak távolról osztotta az észt. Most, hogy apám végre segítséget kér, magam is keresem a választ: hol húzódik a határ a kötelesség és az önfeláldozás között?
Egyetlen pillanat alatt minden megváltozott: a feleségem elhagyott, a lányomat rám hagyta, és egyedül kellett újraértelmeznem az apaságot. A családi titkok, a szülői elvárások és a saját bizonytalanságom között őrlődve próbáltam megtalálni az utat magamhoz és a gyermekemhez. Vajon képes vagyok-e megbocsátani, újrakezdeni, és hinni abban, hogy a sors második esélyt is ad?
A nővérem, Katalin, egyedül nevelte fel három gyerekét, miután a férje elhagyta. Mindent megtett értük, de amikor súlyos beteg lett, a gyerekei hátat fordítottak neki. A történet az önfeláldozásról, családi hűtlenségről és a megbecsülés hiányáról szól.
