A nevem Erzsébet, és tíz éve a fiam, Gábor feleségül vette Anitát, akinek már volt egy kislánya, Réka. Soha nem hívtak meg az esküvőjükre, mégis mindent megtettem értük, mert szeretem őket. Most, amikor mindenki csak tőlem vár segítséget, elgondolkodom: meddig tart az anyai szeretet, mielőtt kihasználássá válik?
Az életemet két anyós árnyékában éltem, két fiam két különböző apától. Mindkét család más-más elvárásokat és szeretetet hozott az életembe, de a konfliktusok, a féltékenység és az elfogadás keresése végül megtanított arra, hogy a család nem vér, hanem szív kérdése. Ez az én történetem a magyar valóságról, ahol a szeretet és a megbocsátás végül mindent felülír.
Az életem egyetlen pillanat alatt omlott össze, amikor anyósom közölte: „Kata, egy hónapod van, hogy elhagyjátok a lakásomat!” A férjem, Zoltán, csak némán állt, miközben én próbáltam megérteni, hogyan juthattunk idáig. Ez a történet arról szól, hogyan küzdöttem meg a családi elutasítással, a magyar valóság mindennapi nehézségeivel és önmagamért – hatszázhat alkalommal is újrakezdve, ha kellett.
Egy magyar anya szemszögéből mesélem el, hogyan változtatta meg családunk életét kisfiam, Gergő szokatlanul gyors növekedése. A történet a családi feszültségekről, a társadalmi előítéletekről és az anyai aggodalmakról szól. Megmutatom, hogyan próbáltam megvédeni őt és magunkat a kíváncsi tekintetektől és a bántó szavaktól.
