Hatévesen olyan döntést kellett hoznom, amit egyetlen gyereknek sem lenne szabad. Anyám évekkel azután jelent meg újra az ajtónkban, hogy elhagyott minket, de én – a múlt sebeitől vezérelve – elküldtem őt. Most, felnőttként és szülőként, nap mint nap szembesülök ennek a döntésnek a következményeivel.
Egy váratlanul nehéz szülés után a családom megkérdőjelezte, képes vagyok-e anyaként helytállni. A történetem arról szól, hogyan küzdöttem meg a bizalmatlansággal, a családi elvárásokkal és önmagammal, miközben mindenki azt hitte, jobb lenne, ha lemondanék a gyermekemről. Vajon tényleg csak az számít, mit gondolnak mások, vagy van jogom harcolni a saját boldogságomért?
Egy hirtelen költözés és a családi konfliktusok miatt eltávolodtam a gyerekeimtől. Most, évekkel később, kétségbeesetten keresem az utat vissza hozzájuk, miközben saját hibáimmal és a múlt árnyaival is szembe kell néznem. Vajon van még remény a megbékélésre, vagy örökre elveszítettem őket?
