Egy viharos éjszakán szembesültem azzal, hogy a férjem, Gábor, ismét az anyjához rohant, miközben én otthon maradtam két síró gyerekkel. A hitem és az imádság segített átvészelni a magányt és a csalódást, miközben próbáltam megtartani a családunkat. Ez a történet arról szól, hogyan találtam meg az erőt magamban és Istenben, amikor úgy éreztem, mindenki más elhagyott.
Évekig azt hittem, mindent elrontottam anyaként. A lányom felnőtt, elköltözött, és én magamra maradtam a bűntudattal, míg egy váratlan beszélgetés mindent megváltoztatott. Ez az én történetem arról, hogyan tanultam meg megbocsátani magamnak és újra hinni abban, hogy elég vagyok.
Egész életemben másokért éltem, de egy nap rájöttem: teljesen elveszítettem önmagam. A családom természetesnek vett, míg én lassan eltűntem a háttérben. Ez a történet arról szól, hogyan mertem végül magamat választani, és hogy ez mennyi fájdalommal, de végül szabadsággal járt.
Egy reggel, amikor a férjem becsapta maga mögött az ajtót, minden megváltozott. Azóta minden nap ugyanabban az időben húzom el a függönyt, hogy lássam a szemben lakó idegent, aki – bár sosem beszéltünk – valahogy mégis megtartotta bennem a reményt. Ez az én történetem arról, hogyan lehet túlélni a magányt, és hogy néha egy idegen pillantása többet jelent, mint bármilyen szó.
