A férjem, a fösvény: Szerethető-e az, aki minden fillért számol?
– Már megint mennyiért vetted ezt a kenyeret, Anna? – kérdezte Gábor, miközben a blokkot vizsgálgatta, mintha valami titkos kódot keresne rajta. A hangja éles volt, mint a kés, amivel a kenyeret szelte. – A sarki pékségben 30 forinttal olcsóbb lett volna.
Éreztem, ahogy a gyomrom összeszorul. Nem először fordult elő, hogy egy egyszerű bevásárlásból is kihallgatás lett. Az utóbbi években minden forintunkat úgy számolta, mintha az életünk múlna rajta. Pedig amikor megismertem, nem ilyen volt. Akkor még nevetett, amikor fagyizni mentünk a Margitszigetre, és nem számolta ki, hogy egy gombóc mennyibe kerül.
Azóta sok minden megváltozott. Gábor elvesztette az állását egy leépítés miatt, és bár talált másik munkát, soha nem tudott túllépni azon a félelmen, hogy egyszer mindent elveszíthetünk. Azóta minden kiadásunkat listázza egy Excel-táblázatban, és esténként leül velem szemben, hogy átbeszéljük: miért kellett új sampon, miért vettem narancsot, amikor az alma olcsóbb.
A barátnőim már régóta mondogatják: „Anna, ez nem normális! Egy nőnek joga van néha magára is költeni.” De én mindig csak legyintek. Hiszen szeretem Gábort. Vagy legalábbis szerettem… De mostanában egyre gyakrabban érzem úgy, hogy inkább csak megszoktam ezt az életet.
Egyik este, amikor a gyerekek már aludtak – Dóri tizenhárom éves, Bence tíz –, leültem Gábor mellé a kanapéra.
– Szeretnék elmenni fodrászhoz – mondtam halkan.
Gábor arca megfeszült. – Most? Hát nem voltál három hónapja?
– De igen… de most szeretném kicsit másképp vágatni. És… talán egy kis festés is jól esne.
– Anna, tudod te mennyibe kerül egy ilyen? Inkább vágom le én otthon! – próbált viccelni, de a hangjában nem volt semmi játékosság.
– Nem akarom, hogy te vágd le! – csattantam fel hirtelen. – Néha szeretnék nő lenni! Nem csak anya vagy háziasszony…
Csend lett. Gábor elfordult tőlem.
Aznap éjjel sokáig forgolódtam. Eszembe jutottak anyám szavai: „Ne hagyd, hogy valaki elvegye tőled az álmaidat!” De mit tehetnék? A gyerekek miatt maradjak? Vagy magam miatt menjek?
Másnap reggel Dóri odajött hozzám reggeli közben.
– Anya, miért sírtál éjjel? Hallottam…
Megsimogattam a haját. – Néha anya is elfárad kicsit.
– Apa miatt? – kérdezte halkan.
Nem válaszoltam. Csak bólintottam.
Aznap délután elmentem sétálni a Városligetbe. Egy padon ülve figyeltem az embereket: nevető párok, játszó gyerekek… és én ott ültem egyedül, miközben volt családom. Vajon tényleg ennyire fontos a pénz? Vagy csak Gábor fél attól, hogy újra elveszíthet mindent?
Este újra szóba hoztam a dolgot.
– Gábor, beszélnünk kell.
Fáradtan nézett rám. – Tudom, hogy haragszol rám. De én csak azt akarom, hogy biztonságban legyünk.
– De közben elveszítesz engem! – mondtam ki végre azt, amit hónapok óta érzek. – Nem akarok így élni! Nem akarok minden fillérért könyörögni!
Gábor lehajtotta a fejét. – Nem tudom másképp csinálni… Félek.
– Én is félek – suttogtam. – De attól félek, hogy így sosem leszek boldog.
Aznap este először gondoltam komolyan arra: lehet, hogy jobb lenne külön. De vajon van-e jogom elvenni a gyerekektől az apjukat csak azért, mert én boldogtalan vagyok?
A következő hetekben egyre többet veszekedtünk. A gyerekek is feszültebbek lettek. Egyik este Bence odajött hozzám:
– Anya, miért kiabáltok mindig?
Összeszorult a szívem. Mit mondhatnék neki? Hogy apa félti a pénzt? Hogy anya boldogtalan?
Egy este végül összepakoltam egy táskát és elmentem anyámhoz pár napra. Gábor nem hívott fel. Talán ő is gondolkodott.
Anyám ölelése mindennél többet jelentett akkor. – Anna, te döntesz! De ne feledd: az élet túl rövid ahhoz, hogy boldogtalanul élj!
Visszamentem Gáborhoz pár nap múlva. Leültünk beszélgetni. Először sírtunk mindketten. Aztán megbeszéltük: próbálkozunk még egy ideig. De ha nem változik semmi… akkor elengedjük egymást.
Most itt ülök a konyhában, nézem Gábort és a gyerekeket vacsorázni. Vajon képes lesz változni? Vagy tényleg csak egy válás adhat esélyt arra, hogy újra önmagam lehessek?
Ti mit tennétek a helyemben? Meg lehet menteni egy házasságot ott, ahol már minden fillér számít?