„Nem vagyok a család dadája!” – Hogyan tette tönkre az anyósom a nyarunkat és a szívemet
– Nem hiszem el, hogy ezt megint megcsinálod velem, Gábor! – csattantam fel, miközben a konyhapultnak támaszkodva próbáltam visszatartani a könnyeimet. A férjem csak állt ott, zavartan, kezében a telefon, amin épp az anyjával beszélt.
– De hát anyu csak segíteni akar… – kezdte halkan, de a hangja elhalt, amikor látta az arcomon a csalódottságot.
Azt hittem, idén végre sikerül. Hónapok óta terveztük a balatoni nyaralást. A gyerekek már számolták vissza a napokat, én pedig minden este titokban nézegettem a szállás képeit, elképzelve, ahogy végre pihenünk, együtt vagyunk, és nem kell senkinek megfelelni. De aztán jött az anyósom, Ilona néni, és mindent felborított.
– Szerintem jó ötlet lenne, ha én is veletek mennék – mondta a telefonba Gábornak, de olyan hangerővel, hogy én is hallottam. – Tudod, hogy mennyire szeretem a gyerekeket, meg hát így legalább te is tudsz pihenni, Zsuzsi!
Zsuzsi. Így hívott mindig. Mintha ezzel közelebb kerülhetnénk egymáshoz. De én csak azt éreztem: megint rám akarja sózni az unokáit, miközben ő majd egész nap panaszkodik a derekára és utasítgatja, hogyan főzzek lecsót.
Aznap este órákig forgolódtam az ágyban. Gábor már rég aludt, de én csak bámultam a plafont. Vajon tényleg túl érzékeny vagyok? Túl sokat várok el? Hiszen Ilona néni tényleg szereti a gyerekeket… De miért érzem mindig azt, hogy amikor ő jelen van, én csak egy szolgáló vagyok?
Másnap reggel Gábor próbált kedveskedni.
– Zsuzsi, anyu tényleg segíteni akar. Meglátod, jó lesz! Legalább lesz egy kis segítséged.
– Segítségem? – néztem rá döbbenten. – Gábor, emlékszel tavaly nyáron? Amikor három napig csak főztem és takarítottam utána? Amikor mindenbe beleszólt? Amikor azt mondta a gyerekeknek, hogy „anya most fáradt, majd nagyi játszik veletek”? Én nem akarom ezt újra!
Gábor elfordította a fejét. Tudtam, hogy nehéz neki választani köztem és az anyja között. De én is csak ember vagyok. Nekem is vannak határaim.
A következő napokban egyre feszültebb lett a hangulat otthon. A gyerekek izgatottan beszéltek arról, milyen lesz majd fürdeni a Balatonban. Én pedig egyre inkább úgy éreztem magam, mint egy ketrecbe zárt madár.
Végül eljött az indulás napja. Ilona néni már reggel hétkor ott állt a kapuban két hatalmas bőrönddel és egy tálca frissen sütött pogácsával.
– Na, indulhatunk? – kérdezte mosolyogva. – Remélem, van elég hely az autóban!
Az út alatt végig beszélt. Arról, hogy mennyire elfáradt mostanában, hogy mennyi mindent csinált értünk régen, és hogy milyen jó lesz végre együtt lenni. A gyerekek örültek neki – hiszen nagyi mindig hoz valami meglepetést –, de én egyre jobban összeszorítottam a fogamat.
A szálláson Ilona néni rögtön elfoglalta a legjobb szobát („Nekem kell a csend, tudjátok!”), majd elkezdte kiosztani a feladatokat.
– Zsuzsi, te főzöl ma ebédet? Én majd addig vigyázok a gyerekekre…
De persze „vigyázás” annyit jelentett, hogy leült velük mesét nézni, miközben én próbáltam két lábos között rendet rakni és ebédet varázsolni.
Este Gábor odajött hozzám a teraszon.
– Ne haragudj rá… Tudod, hogy ilyen. Majd holnap én főzök!
De másnap Ilona néni már hajnalban felkeltette Gábort:
– Fiam, segíts nekem behozni a bőröndömet! Zsuzsi biztos fáradt tegnap óta…
A napok teltek. Egyre feszültebb lettem. Egy este aztán robbantam.
– Elég volt! – kiabáltam Gábornak és Ilona néninek is. – Nem vagyok dadus! Nem azért jöttem nyaralni, hogy ugyanazt csináljam itt is, mint otthon! Nekem is jár egy kis pihenés!
Ilona néni megsértődött. A gyerekek sírtak. Gábor csak némán állt.
Aznap este egyedül ültem ki a stégre. Hallgattam a hullámokat és azon gondolkodtam: hol rontottam el? Miért érzem mindig azt, hogy nekem kell mindent elviselni? Miért nem tudom kimondani időben: elég?
Másnap Ilona néni korán hazautazott. A hangulat fagyos maradt. Gábor próbált közeledni hozzám, de valami eltört bennem.
Most itt ülök otthon, és azon gondolkodom: vajon tényleg önző vagyok? Vagy csak végre kiálltam magamért? Ti mit tettetek volna a helyemben? Vajon lehet egyszerre békét és önbecsülést is választani?